Még a cipésznek is kellenek az átgondolt folyamatok!

Cipész. Kihalóban lévő szakma. Szerencsém van, mert van egy profi cipészem. Legalábbis eddig azt hittem.

Az új nyári szandálom pántja elszakadt. Természetes volt, hogy hozzá viszem. Egy hetes határidővel vállalt is a varrást. A határidő után pár nappal mentem a szandálomért és ez a papír fogadott: Szabadságon vagyok és a dátum, meddig tart a szabadság. Rendben, semmi gond, gondoltam.

A szabadság után ismét felkerekedtem a szandimért. Ezúttal ez volt kiírva az ajtóra: a mai napon technikai okok miatt zárva. Vettem egy mély levegőt. Rendben, semmi gond, gondoltam ismét.

Másnap, immár harmadjára újra elindultam. Most nyitva volt a cipész, de közölte, hogy ne haragudjak, de elúszott és nincs kész a szandálom. De aznap délután nekiáll és megvarrja. Másnap reggel 8 órakor mehetek érte. Rendben, semmi gond feleltem, de már harmadszor vagyok itt. Kínosan mosolygott.

Másnap reggel 8 órakor természetesen nem volt kész a szandálom. Ekkor már kissé dühös voltam, kértem olyan időpontot mondjon, amikor biztosan készen lesz. Holnap reggel 8 órakor biztosan meglesz. Másnap délután mentem a szandálomért, biztos, ami biztos, de nem volt készen. Megvártam. 15 perc és készen is volt. Ötödik alkalommal jártam ott.

Mi a tanulság mindebből?

Tudta a cipész, hogy mennyi javítani valót vállalhat be egy napra és mennyi időt kell pufferelnie, hogy ne ússzon el? Határozottan nem.

Volt folyamata arra, hogyan értesítse az ügyfeleit, ha nem készül el a javítással? Szintén nem.

Megúszott volna egy nagy adag idegeskedést és magyarázkodást, ha rendben vannak a folyamatai és működik a kommunikáció az ügyfelei felé? Mindenképpen.

Veszít vajon ügyfelet ezzel a működéssel? Valószínűleg. Viszont mivel jó szakember és nincs igazán konkurenciája a városban, nem fogja megérezni.

Kérdés, meddig működhet még így?

Az én tanulságom pedig az, hogy telefonáljak a cipésznek, mielőtt elindulok.